Az autizmus egy idegi-fejlődési rendellenesség, ami csökkent mértékű társadalmi kapcsolatokban, kommunikációs képességekben, abnormális viselkedési és érdeklődési mintázatokban nyilvánul meg. Bár a rendellenesség etiológiája (eredete) ismeretlen, a genetikai tényezők fontosnak tűnnek. Okait jelenleg is kutatják. Görög orvosok már Hippokratész idejében leírták, és isteni vagy sátáni erők megnyilvánulásának tartották.
Tünetei:
A tünetek nem feltétlenül egyszerre jellemzőek minden autistára):
A főbb tünetek a következők:
Az autisztikus magány többféleképpen is megnyilvánulhat. Egyes autisták alig képesek személyekkel kapcsolatba lépni; sokkal nagyobb örömet jelent számukra a tárgyakkal való foglalkozás, mint az azonos korúak társasága. Mások keresik a kapcsolatot, de szociális viselkedésük zavartsága miatt nem értik meg őket.
Az állandósághoz való ragaszkodás fontos kapaszkodót jelent a nehezen megjósolható változások világában. Az autisták akár be is pánikolhatnak, ha valami nem a megszokott módon zajlik. Jellemzők még az egyszerű, ismétlődő mozgások (mint például a test előre-hátra ringatása, vagy a kézfej rázása stresszhatásra), az állandóan visszatérő gondolatok, a kényszeresnek tűnő, de látszólag céltalan és körülményes foglalatosságok és a végletesen beszűkült érdeklődési kör, valamint az érzékelés normálistól eltérő működése (például csökkent vagy túlzott érzékenység bizonyos egyszerű vagy összetett ingerekkel: hangokkal, érintéssel, vizuális mintázatokkal vagy szociális gesztusokkal szemben). Gyakoriak az alvászavarok, a fóbiák, az evészavarok, dühkitörések, autoagresszió. Nehezen értenek meg általános élethelyzeteket.
Egyes esetekben már az első hónapokban a megszokottól eltérően fejlődnek. Máskor csak a második vagy a harmadik életévben jelentkeznek a tünetek. Előfordulhat, hogy ekkor a már meglevő szociális és kommunikációs képességek is károsodnak.
Kommunikáció:
A legtöbb autista beszéde jellegzetesen zavart. Ilyenek a monoton hangon való beszélés, az echolália, és a nyelv szó szerint vétele. Leginkább a nyelv használata sérül; a nyelvtan, a szemantika és az artikuláció kevésbé érintett. Sokuk még beszélni sem tud. Sokat segíthet például az írásbeli kommunikáció, a rajzolás és a festés. A beszédfélelmen segíthet a hangfelvételek visszajátszása és a számítógép használata. Nem beszélő és beszélő, de a beszédet nem kommunikációs eszközként használó autisták esetében az alternatív kommunikáció eszközei segíthetnek, mint a képcserés kommunikáció, gesztusjelnyelv, kommunikátor.
Okai
A különböző kutatások arra utalnak, hogy az autizmusnak genetikai okai vannak. A jelek arra utalnak, hogy több gén együttes hatásának eredménye, de a genetikai eredet elmélete vitatott.
Az autizmushoz vezető köztes folyamatok közelebbről nem ismertek.
A 30 éven felüli anyák esetében az idősebb apa nem növelte tovább az autizmus, a szociális és kommunikációs készségek hiányával, valamint kényszeres ismétlődő viselkedéssel járó fejlődési rendellenesség kockázatát. Ha azonban az apa 30 éven felüli, az anya pedig 30 éven aluli, a kutatók szerint nagyobb az esélye, hogy a gyermek autista lesz. A 25 éven aluli anyáknak és 40 éven felüli apáknak született gyermekei esetében kétszer akkora az autizmus kialakulásának kockázata, mint azok esetében, akik édesapja 25 és 29 év közötti.
Következményei
Az autizmus súlyos formája zavart okoz az észlelésben és a kommunikációban. Az autisztikus magány megnehezíti a szociális kapcsolatok létrejöttét és a beilleszkedést a családba és az iskolába. A szociális szabályok megfelelő alkalmazására való képtelensége sok stresszt okoz. Az autista gyerek nevelése nehéz, és a gyerek sokszor felnőttként is képtelen lesz az önálló életre.
Hírek
A Pew 2010 szeptemberében lekérdezett felmérése szerint az amerikaiak 27 százaléka él olyan fogyatékossággal, amely a hétköznapokban is érezteti a hatását. Vannak köztük mozgás-, látás- és hallássérültek, valamint mentálisan és értelmileg akadályozott személyek is. A kutatók szerint a fogyatékossággal élőknek nehezebbek az anyagi körülményeik, gyakrabban ütköznek nehézségekbe az álláskeresés során, és a friss kutatás szerint az internetpenetráció mértéke is aggasztó mértékű körükben.
Az adatok szerint az amerikaiak két százaléka él olyan fogyatékossággal, amely lehetetlenné teszi számára, hogy használja az internetet. Összességében a fogyatékosok 54 százaléka internethasználó, azonban a nem fogyatékos emberek körében ez az arány 81 százalék, így az előbbiek csoportjában nagyon sokan maradnak ki korunk meghatározó, a társadalmi integrációt is segítő kommunikációs eszközéből.
Csak a statisztikai mutatókat nézve a fogyatékosok átlagosan idősebbek, alacsonyabban iskolázottak és kisebb jövedelemmel rendelkeznek, míg a rendszeres internethasználók demográfiai mutatóik szerint fiatalabbak, magasabban képzettek és magasabb jövedelműek. Első pillantásra így nem meglepő, hogy az előbbiek körében alacsonyabb az internethasználat, de a Pew kutatói szerint, ha a demográfiai változókat kiszűrik, a különbség akkor is megmarad.
A felmérés rávilágít arra is, nem csak önmagában az internetpenetráció, de a szélessávú hozzáférés is kisebb mértékű a fogyatékossággal élők körében. A lekérdezés szerint a fogyatékosok 41 százaléka rendelkezik gyors kapcsolattal otthonában, míg ez az arány a nem fogyatékosok körében 69 százalék. Az adatok összhangban vannak egy 2009-es állami adatfelvétellel, amely szerint azon amerikaiak 39 százaléka, akiknek nincs otthon szélessávú hozzáférése, valamilyen formájú fogyatékossággal él.
A Pew kutatói szerint napjainkban igen komoly társadalmi hátrányt jelent, ha valakinek nincs szélessávú internethozzáférése. Felmérések szerint az amerikaiak 43 százaléka látja úgy, hogy a kapcsolat hiánya hátrányt jelent az álláskeresésben, 34 százalék szerint nehezíti az egészségügyi információkhoz való hozzáférést. Mindeközben viszont a szélessávú kapcsolattal rendelkezők nagyobb arányban osztják meg egymással különböző fórumokon egészségügyi tapasztalataikat, ezzel is segítve egymást a problémáik, gondjaik kezelésében.